I hope to report some good numbers on the weight loss program soon.
Ártalmatlan összetételek? - a fruktózzal kapcsolatos kutatásokról
Édesíteni, sózni, savanyítani... el akartok keseríteni?
A mai ember mindent édesíteni, sózni, savanyítani akar. Miért nem jó nekünk a dolgok íze olyannak amilyen? Régen jó volt! Az a baj, hogy teljesen eltolódott az ízérzékelésünk az utóbbi pár száz évben.
A szervezet számára pont abban a koncentrációban tökéletes minden íz, ahogy azt a Természet megalkotta. Miért kell nekünk a szőlőből magas koncentrációjú szőlőcukrot gyártani. 1 kanálnyi szőlőcukor kinyeréséhez több 10, esetenként 100 kg szőlő szükséges! Mikor tudnánk mi megenni egy ültő helyünkben 100 kg szőlőt? Bele is halnánk! Ugyanúgy, ahogy szép lassan belehalunk a koncentrált cukrok fogyasztásába! De ugyanez vonatkozik a gyümölcscukrokra, a répacukorra, és minden olyan dologra, amit nagy koncentrációban kap a szervezet.
Az édes íz csak egy DROG! Könnyű rászokni (csecsemőként a szülők már rászoktatnak minket), és szinte lehetetlen leszokni róla. Az édes íz valójában nem finom, az csak egy illúzió, amelynek függői vagyunk. Egy illúzió, amelyet nem a szervezetünk kíván, hisz azt csak módszeresen rombolja, öli, hanem az agyunk. Pont úgy játszódik le a folyamat, mint az alkoholistáknál és a drogosoknál. És nézzük csak egy kicsit jobban meg, hogy egy alkoholistánál és egy drogosnál mi váltja ki a szer utáni függőséget? Többekközt a CUKOR - az ÉDES gontalanság illúziója. Biokémiánk belemenekül az édesbe a KESERŰSÉG elől! Pedig a lelki keserűségünket nem fogja az édesség megoldani, csak mi magunk!
Kutatások szerint az édes íz függőségéről a legnehezebb leszokni! Nehezebb a dolguk a cukorfüggőknek, mint a valódi drogosoknak, ugyanis a lelki, az agyi és a biokémiai függőség a cukor esetében a legerősebb. És az elvonási tünetek is, főleg egy gyermeknél.
Maga a kétségbeesett kérdés, amikor rádöbbentünk, hogy a cukor mennyire káros: "Úristen, mivel fogok akkor édesíteni?" - arra utal, hogy mi nem egyszerűen biokémiai cukorfüggők vagyunk, hanem kőkeményen édes íz függők, amelyet már az agyunk diktál, meg a lelkünk! Mindegy, hogy mi, csak édes legyen! És ez a veszélyesebb! A drogot is addig könnyebb letenni, amíg csak a tested kívánja! Ha már az agyad és a lelked is, akkor nagyon nehéz, mert mindig meg tudja magyarázni az agyad, hogy ez neked JÓ!
A távolkeleti étkezés tudománya azt tartja, hogy a négy fő alapíznek minden ételünkben benne kéne lennie naggyából egyenlő arányban. Ugyanis akkor leszünk egészségesek. Minden mindennel harmóniában kell, hogy álljon! Ehhez képest a nyugati társadalomban túlnyomórészt az édes íz dominál, majd a sós. A másik kettő alig. Meg is lehet nézni a nyugati társadalmak egészségi állapotát...
A mi társadalmunk DROGnak használta a cukrot, és függővé tettek minket. Minden ételünkben benne van, mert az élelmiszeripar beleteszi, a háborúkban ételjegyre cukrot osztottak, cukorral jutalmazunk, cukorral ünneplünk! Jó így a társadalomnak, mert minden függő ember irányíthatóbb! Ráadásul időnap előtt meghalunk a cukor okozta betegségekben, nem kell minket öreg korunkra eltartani.
Ahogy itt elmélkedek a reggeli zöldteám mellett, eszembe jutott egy cikksorozat itt az oldalon, amelyet bizonyára nagyon kevesen olvastatok, mert az édes élet illúziójában magukat ringatók nem olvasnak "ilyen" cikkeket, hisz "ez" őket nem érinti.
Akkor hát lenne most egy kérésem: Mindenki, aki szeret édesíteni, aki veszettül kívánja néha az édességet, aki nem bír meglenni csokika, fagyika, sütike nélkül, az olvassa el az én külön tiszteletteljes kérésemre ezt a cikksorozatot úgy, hogy közben a cukor és a sajátmaga kapcsolatára gondol.
Bocsánat a kemény szavakért, de néha meg kell tennem, hogy kimondom őket!
No comments:
Post a Comment